2012. február 14., kedd

UKBA, avagy cukrász- és sütőipari kiállítás nem szakmai szemmel


A kiállítást és egyben szakmai versenyt kétévente rendezik meg. Mi tavaly előtt voltunk először, mivel Fic szakmabeli idén is ellátogattunk. Egyébként leginkább a szakközönséget szólítja meg, de számomra sem volt haszontalan látogatás, bár túl sok újdonsággal nem találkoztam. Mégis úgy döntöttem pár sort mindenképp érdemes írnom róla!
Elsőként a fagylaltokat említeném, hiszen ezek a pultok végigkísérték az egész kiállítást. Rengeteg volt belőlük (néha úgy éreztem fagyi-vásáron vagyok...) és természetesen mindenhol járt kóstoló, pár óra után már nem akartam több fagyit látni. Szívesebben vettem volna, ha csokis-gyümölcsös süticsodák miatt állítanak meg úton útfélen ;) Azért íme egy kis ízelítő:


A következő állomásunk a kissé furcsa tésztás-bácsi volt, aki egyébként egy hasznos dolgot mutatott be az érdeklődőknek: a multifunkciós tésztagépet, amit állítólag ő maga gyárt. A lényeg, hogy 12 féle tészta készíthető vele: a cérnametélttől, a tarhonyán keresztül a szarvacskáig mindenünk lehetne és mindezek nyújtás nélkül:



Rögtön az elején belefutottunk Gesztenye Marci standjába, azonnal fel is tűnt a pult tetején lévő 1-1 üveg gesztenyelekvár, valamint mézes sült gesztenye, amit éppen az elmúlt héten mutattak be Borbás Marcsi műsorában. Kaptam is az alkamon: ezt a kóstolót semmiképp nem akartam elmulasztani! :) Sokféle lekvárt ettem és készítettem is már, de a gesztenye eddig kimaradt a sorból. És milyen kár, hogy kimaradt, mert igazán kiváló, sőt mennyei volt! A mézes lében eltett sült gesztenyét is ugyanezekkel a jelzőkkel tudnám illetni, az is igazán meggyőző volt. Mindkettőnknek nagyon-nagyon ízlettek. Megérdeklődtem, hol kapható (bár jövőre biztosan kipróbálom mindkettőt), de természetesen csak Budapesten és ott is csak egyetlen helyen...A gesztenyestandról fotót sajnos nem készítettünk.
Majd sétálgattunk, jöttünk-mentünk, találkoztunk Laci bácsival is (aki tündérien aranyos), végül megérkeztünk a cukrásztanulók versenymunkáihoz, áttörő újdonságot nem igazán láthattunk, de ez nem is erről szólt, így a továbbiakban képekkel beszélek:) 

Voltak állati-torták cukorból: 


Hortobágyi csikós marcipánból:


Minik és édesek:


És petit fours, pl: passió gyümölcs mousse - málnazselé betéttel, kókusz mousse áfonyás betéttel, de persze nem hiányozhatott a mini linzer kosárka sem ;)


A szomszédban pedig a pékszövetség bemutatóit láthattuk, e területen is rendeztek szakmai versenyt, a téma a kenyér volt. Míg a cukrász részen nem, itt meg is lehetett kóstolni a pályamunkákat. (Tényleg nagyon sokféle készült, így felsorolni sem tudom...)Voltak igazán finom kenyerek, azonban a párom frissen sült burgonyás kenyerét semmi sem tudja felülmúlni! :)  

Kenyerek:




És kalácsok:


Fic még gépeket nézegetett, én pedig már csak egy valamire tudtam gondolni: mikor eszünk valami igazit? :) Hiába a sok-sok aprófalat, a sok édesség pedig ugye csak desszert, délután 3 körülre már igen csak ebéd időt jelzett a gyomrunk. Szerettünk volna valami meleget enni, sajnos a Hungexpo területén lévő büfék kínálata hagy némi kivetni valót...úgy tűnt a helyzetünk reménytelen és ki kell bírnunk hazáig (azaz további 2,5órát), de Ficnek egy fantasztikus ötlete támadt! Korábban kóstoltunk halat a Hortobágyi Halgazdaság standjánál - nagyon finomat - ott vásárolni is lehetett, így kitalálta, hogy vegyünk pontyfilét és süttessük is ki, próba szerencse. És szerencsénk lett! A hortobágyiak nagyon kedvesek voltak és bár furcsán vetténk a kérést, merthogy mi voltunk az elsők e téren :), de természetesen eleget tettek neki és kisütötték a halat! És ez az esemény tette fel számunkra az i-re a pontot, ilyen finom pontyot (vagyis halat), ilyen jó ízűen, nem mostanában ettünk!! A falucskából egy néni által összeállított fűszerkeverékkel ízesítették és fűszeres paprikás liszttel sütötték ki a beirdalt filét...hmmm. Élmény volt! (Kaptam is egy kis zacskóval a titkos keverékből) Meg is érdemlik, hogy néhány szót ejtsek a gazdaságról: bármilyen furcsa, de állami kézben van és nyereséges!! (1916-ban alapították) A Hortobágyi Nemzeti Park területén közel 6000 hektár területen gazdálkodnak, ez egyébként Európa legnagyobb pontytermelő halgazdasága. Van halfeldolgozó üzemük is. Én még nem láttam sehol a termékeiket, pedig egész széles a repertoár, hiszen védőgázas csomágolású termékeik is vannak, pl: tisztított ponty (filé, törzs, szelet, patkó), busa, amúr, harcsa, kárász. Sőt biogazdálkodást is folytatnak. És hogy kerül az UKBA-ra a hal? Tulajdonképpen a Foodapest is jelen volt, mint amolyan társkiállítás.
Amit ezzel kapcsolatban még meg kell hogy említsek, az a Csipkebor, egyenesen Debrecenből. Szintén nem rég találkozhattunk a Csipkerózsa Kft-vel Borbás Marcsi jóvoltából. Én pedig csipkebogyó rajongó vagyok, úgyhogy örültem a találkozásnak és hogy megízlelhettem e tápláló nedűt. Szép befejezése volt a napnak :).
Ezennel a virtuális sétánk végére is értünk!








2012. február 2., csütörtök

Egy igazi paraszt vacsora: Dödölle!


Olyan egyszerű étel, és mégis mennyei! Én személy szerint nagy rajongója vagyok. Gyerekkoromban gyakran ettük, hiszen mindkét nagymama előszeretettel készítette nekünk: hol tejfölösen, hol hagymásan, vagy hagymás-szalonnásan. A receptet is tőlük örököltem, ez egy somogyi, pontosabban berzencei jellegzetesség. Úgy tudom az ország több táján is készül, de szerintem kicsit olyan lehet, mint a prósza, mindenhol valahogy kicsit más...
Nem túl könnyű vacsora, de valahogy olyan téli étel számomra. Most pedig igazi telünk van és nagyon hideg odakint, jól esik a cserépkályha közelében forró dödöllét majszolgatni...Lássuk akkor hogy is készítették, avagy hogy készítik ezt az egyszerű ételt a berzencei háziasszonyok (jelen esetben Nagylózson:)). A recept nem bonyolult, nem kell hozzá sokminden, viszont elkészítése igényel egy kis gyakorlatot.

Hozzávalók (2-3 adaghoz):

- 50-60dkg burgonya
- liszt ( kb. 15dkg)
- víz
- só
- 1 nagy fej hagyma
- kacsazsír

A krumplit meghámozva, felkockázva megfőzzük. Ha megfőtt a víz egy részét leöntjük róla, majd sózzuk. Az éppen ellepi mennyiségnél valamivel kevesebbet hagyjunk az edényben, majd krumplinyomóval "pürésítjük". Egy hígabb pürét kapunk, majd visszatesszük a tűzhelyre takarék fokozaton és hozzáadagoljuk a lisztet. (A lisztmennyiség tekintetében érzéseinkre kell hagyatkoznunk, vigyázzunk, hogy ne váljon a keverék keménnyé, vagy gumissá.) A masszánkat folyamatosan kevergetni kell fakanállal, hogy ne ragadjon le, valamint hogy a lisztet kellően eldolgozzuk a krumplipürénkben. Egészen addig kavarjuk, amíg puffogni nem kezd, mint egy kitörés előtt álló vulkán. A kavargatáshoz jó kondi kell, fárasztó ;). Pöfékelés után a dödölle tulajdonképpen kész, ezután beleszaggatjuk egy serpenyőbe - amiben előzetesen a felszeletelt hagymánkat kacsazsíron szép aranyszínűre sütöttünk és megszórtunk egy kis pirospaprikával - és átpirítjuk. A szaggatást én két kanál segítségével végzem, így hosszúkás gombóckákat kapok.
Zala megyében, Nagykanizsán minden évben rendeznek dödölle fesztivált. Tavaly ott kóstoltam egy igazán kiválót, amit vaslapon pirítottak át, úgy ám az igazi...
Aki nem kedveli a hagymát, megpiríthatja a gombócokat tejfölös szószban is. Jó étvágyat!