Jönnek a mínuszok!

Bizony, bizony, itt van az ősz, itt van újra és ahogy a hőmérséklet alakul a tél is hamarosan beköszönt. Egyszóval az időjárás jól rám ijesztett, így vasárnap (amikor is még ragyogó napsütés volt és október eleje...szóval már régóta készülök megírni ezt a bejegyzést) begyűjtöttem kis fűszerkertem még zölden pompázó növényeit. Gondolom sokan készültek a télre különféle lekvárokkal, befőttekkel, savanyúságokkal. Egyébként én is ezt tettem és még teszem is, hisz a csipkebogyó szüretnek még nem jött el az ideje. (Ezt már nagyon-nagyon várom, mert a csipkelekvárnak nincsen párja, se közel, se távol e világon...) Azt javaslom a gyógyító növényeinkről se feledkezzünk meg, sőt! Gyűjtsünk, szárítsunk minél több fajtát télire. Hisz jól jöhetnek még egy-egy fagyos estén, vagy ha fáj a fejünk, kapar a torkunk, vagy egyszerűen csak fel akarunk frissülni egy jó meleg teától. Vannak növények amiket kiszáríthatunk fűszernek, teának, vagy akár fűszernek és teának egyaránt. Annyi csodás növényünk van, én most azokról írnék pár hasznos dolgot, amiket pár napja a kertemből mentettem meg a nagy hideg elől.
Ezek: kakukkfű, menta, szurokfű (oreganó), orvosi zsálya, citromfű. (Képen láthatóak balról jobbra a felsorolási sorrend.)

Kerti kakukkfű - Thymus vulgaris

A népnyelvben hívják balzsamfűnek, tömjénfűnek, démutkának, vadcsombordnak is. Termesztése nem igényel túl sok szakértelmet, évelő növény, a szárazságot és a fagyot is jól tűri, egyetlen dologra azért figyeljük: lehetőleg napfényes helyre ültessük - meghálálja! Optimális esetben a virágzó, leveles hajtásokat gyűjtsük be és jól szellőző helyen szárítsuk ki, ha eltennénk a hidegebb hónapokra. És hogy mi mindenre használhatjuk, nehéz lesz felsorolnom...Na de lássuk: magas az illóolaj tartalma, így kiváló baktérium- és vírusölő, görcsoldó, fájdalomcsillapító, idegnyugtató és fertőtlenítő hatású. Köhögés ellen igyuk teáját mézzel. (Egy csésze forró vízbe kb 2 kávéskanál füvet adjunk.) Használhatjuk pattanásos bőrre is fertőtlenítőként, ha pedig finom étolajba áztatjuk, majd 7-10 nap után leszűrjük illatos testápoló szerrel gazdagodhatunk.

És jöjjön a konyha! Természetesen frissen és szárítva is használhatjuk, amit viszont jó tudni, hogy mindig a főzés leges legutolsó szakaszában adjuk az ételünkhöz, mert elszáll az illata. A franciák kedvelt és klasszikus fűszere, de igazából mindenhol a világban előszeretettel használják. Így mi is.:) Ha éppen friss kecske-, vagy tehénsajthoz jutunk (értem a frissen, a lágy, túrószerű sajtot...hmm) akkor általában sütünk kenyeret is, innen pedig egyszerű, de annál nagyszerűbb vacsit kapunk: friss kenyér, friss sajt, pár ágacska friss kakukkfű és készen is vagyunk;)

Borban főtt ételeknek (pl bazsalikommal együtt) különleges aromát ad, kiváló vadhúshoz, baromfihoz, marhához és halakhoz is. Disznótoros ételeket se feledjük: kihagyhatatlan fűszere a májas, vagy véres hurkának, kolbászféléknek. Nehezebben emészthető leveseknél ( bab, borsó, káposzta) pont emésztést segítő hatása miatt használatos. Egyszóval bátran használjuk! Fűszerkeverék tipp: majoranna, rozmaring, babérlevél, szerevsendió, zsálya és persze kakukkfű.

Huhh, úgy érzem ez már korrekt kis fűszerismertető lett, így a többi növénnyel külön bejegyzésben jövök hamarosan...

Búboskemencét mindenkinek!

Már évek óta terveztük, hogy építünk egy igazi búboskemencét. Köszönhető ez annak is, hogy az utóbbi pár évben elkezdtünk komolyan vonzódni a régi népi tárgyakhoz, a magyar népművészethez. Kezdődött ez azzal, hogy Fic elkezdett a bolhán (pécsi vásártéren) festett tányérokat, köcsögöket vásárolgatni, de nem tudott leállni. Már kész gyűjteménye van! Aztán a nagymamánál átnéztük a padlást, ahol szintén számunkra felbecsülhetetlen értékű dolgokra bukkantunk (pl.: járom, teknő, tejes kancsó), természetesen megmentettük őket a pusztulástól! A tárgyakon túl a népi kultúra, így a gasztronómia sem kerülhette el a figyelmünket. Réges régen a vidéki Magyarországon szinte minden családnak volt legalább egy kemencéje, hiszen azzal fűtöttek, sőt a mindennapi kenyeret is itt sütötték maguknak. Oly sokat olvastunk, hallottunk arról, hogy milyen finom a kemencés kenyér, kalács, húsleves...na és persze a pizza is teljesen más, ha kemencében sül. Szó mi szó elhatároztuk, hogy előbb-utóbb lesz egy kemencénk. Szeretünk mindent saját magunk csinálni, így idén nyáron végre belefogtunk a kemence építésbe! Egy kedves ismerősünktől kaptunk elméleti segítséget, és persze olvastunk némi szakirodalmat. (Ez egyetlen szerzőt foglal magában: Sabján Tibort - köszönet neki.) Kb 2 hónapig készült és fantasztikus élmény volt minden egyes pillanata az "építkezésnek". Látni ahogy szépen lassan kialakul a búb, örülni az első boltívnek, kenegetni agyaggal (ez volt a legfőbb feladatom) - leírhatatlan érzés, szóval ezt tényleg csak ajánlani tudom mindenkinek. Ez egy terápia, mindenféle rossz dolog ellen hatásos:) És hogy miért írtam le mindezeket éppen most? Hétvégén került sor a kemenceavatóra:) egy kisebb (bár inkább nagyobb) társasággal. Igaz ugyan a meszelés még hátravan, de muszáj volt kipróbálnunk, hogy jól funkcionál-e:). Szerencsére gyönyörű szép napos időt is kaptunk ajándékba, így október közepén. És most ismét ódákat tudnék zengeni, mert a premier sütés fantasztikusan sikerült!! Pizza készült és igazi, hagyományos húzott rétes. A továbbiakban árulkodjanak a képek.:)

Pizza a péklapáton



És 2,5 perccel később...

Azt hiszem ennyire finom pizzát még nem ettem. A visszajelzésekből úgy tűnt a társaság többi tagja sem. Az érdem a páromé (aki a tésztát gyúrta) és a kemencénké, aminek segítségével ezt a fantasztikus állagot megkaptuk. Valamennyire a kép is visszaadja, hogy mennyire szép hólyagos lett a tészta széle, kívül ropogós, belül könnyű levegős. A kép ellenére ez egy viszonylag vékony tészta, a széle körben pedig csodálatosan puffadt. (Nem is tudom hogy fogalmazzak...:)) Ahogy írtam 2-3 perc alatt el is készül a forró kemencében és ezen az időn még lehet javítani, de első sütésnek ez tökéletes volt! A pizza receptjére most nem térek ki, de ha bárkit érdekel szívesen megadom. És hogy a rétesről se feledkezzünk meg...ugyan használható fotó nem készült, olyan gyorsan elfogyott, főleg a túrós :). Ezzel nem árulok el nagy titkot, de ez is tökéletes lett. Kemencénk iránti szerelmünk pedig egyre erősebb!:) És ez csak a kezdet, remélhetőleg hamarosan jelentkezem újabb kemencés remekekkel.

Csirkemáj esete a maradék mascarpone-val

A múlt hétvégén a szombati napot végre édesanyámmal tölthettem, csak mi ketten voltunk. Sokat trécseltünk természetesen és persze főztünk is, sőt jutott egy kis idő főzősműsorokat néznünk. Persze közben több mindent is csináltunk, így szelektíven gyűjtöttük be a számunkra érdekes infókat. Én akkor kaptam fel a fejem, amikor épp egy májpástétom készült (már az utolsó lépések következtek) és mielőtt elindult volna a turmixgép egy kis mascarpone került a sült csirkemájak közé. Mivel a szárnyas májakat általában nagyon szeretjük, a csirkemájpástétom különféle fomái pedig a kedvenceink közé tartoznak, így egyből megfogadtam, ezt ki kell próbálnom! Ma pedig egy könnyű ebédre vágytunk, egy fél doboz mascarpone pedig volt itthon, így elkészült a májkrém, és azt kell mondjam, hogy fantasztikus lett, ez tényleg egyszerű, de nagyszerű recept.

Mascarponés csirkemájkrém

Hozzávalók:

- fél kg csirkemáj
- 1 hagyma (vörös, vagy lila)
- 8-10dkg mascarpone
- só, frissen őrölt bors
- 1 kanál kacsazsír

Ragadjunk fakanalat és merítsünk bele a kacsazsírunkba. Mi általában saját zsírt használunk, azaz friss kacsahájat kisütünk, így még töpörtyűzhetünk is :). Szóval egy serpenyőben felmelegítjük a zsírt, majd az apróra vágott hagymát üvegesre pároljuk, sütjük. Az egész csirkemájakat (amiket jól leitattunk) mindkét oldalukon a hagymán megpirítjuk. Ez kb 5, max 6 percnél többet nem vehet igénybe. Azt ugye mindenki tudja, hogy a májat nem szabad túlsütni. Tulajdonképpen meg is vagyunk a főzőcskézéssel. Ezután egy edénykébe, vagy a turmix poharába tesszük a hagymás májat, ekkor tegyük hozzá a sót, borsot (használhatunk színeset), és az 1-2 kanál mascarponét is. Összeturmixoljuk és meg is vagyunk! Véleményem szerint egy elegánsan habos állagú krémet kapunk. Piritóssal, koktélparadicsommal mennyei. Én kiflit negyedeltem és olívaolajon megpirítottam abban az edényben amiben előzőleg a májat sütöttem. Hmm...hát pazar lett ez is;)

Első bejegyzés

Valahogy mindig is furcsának tartottam a blogírókat, nem tudtam elképzelni az embereknek hogy juthat az írásra folyamatosan ennyi ideje (télen még el-el tudom képzelni, na de amikor napsütéses meleg van kint...), aztán ajándékba kaptam a hirtelen jött szabadidőt (ez volt örömöm az ürömben, merthogy a munkahelyem megszűnt). Így úgy döntöttem csatlakozom ehhez a manapság oly népszerű mozgalomhoz, elkezdek blogolni!
Annyi minden kavarog a fejemben (igazából non-stop), gondolatok jönnek, aztán mennek is hirtelen. Ezért döntöttem úgy, hogy megpróbálom leírni őket. És hogy mi körül morfondírozok a legtöbbet? Hát persze hogy a következő étkezésen!:) Általában már ebéd közben azon jár a fejem, hogy mit fogunk vacsorázni. Ezzel néha ki tudom akasztani a családot (leginkább a páromat). De végül ők is jól járnak, így nem bánják. A főzés tényleg a hobbim, mi több a szenvedélyem! Szeretem az egyszerű ételeket, de a különleges dolgokat is, a csípőset, az édeset, a savanyút, a füstöset, a teheneset, a kecskéset, egyszóval mindent...Így nem is volt kérdés, hogy ez amolyan gasztroblogként induljon.
Nem is nyújtom a bevezetőt tovább (mert hamarosan le kell ugranom a kispiacra), sohasem fejezném be, ha elkezdenék a kemencénkről, a nagymamim örökségéről, vagy éppen a gyógynövényekről esszét írni. Nem lesz jól kitalált menetrendem, azt osztom meg, ami épp történik, avagy, sül, vagy fő. Tegnap este máglyarakás készült, fügével megbolondítva! (Anno mazsolával csináltuk, de Fic azt nem igazán szereti, így tettünk egy próbát fügével - amiből még mindig rengeteg van a szomszéd fáján!) Hát jöjjön a nem éppen tökéletes fotó és a mennyei recept is természetesen:

Máglyarakás fügével

Hozzávalók (6-8 főre) :

- 6-8db kifli (lehetőleg száraz)

- 0,5l tej

- 5dkg vaj

- 10dkg cukor (ízlés szerint, így kellemesen édes volt)

- 5db szép nagy tojás

- 1ek vaníliáscukor (elhagyható)

- 10-15 dkg darált dió

- 3db alma

- 6-7db friss füge 

- fél üveg sárgabaracklekvár (kb 20dkg)

- 1-2 csipet fahéjat is adhatunk hozzá

Először is forraljuk fel a tejünket 1 kanálnyi cukorral, közben szétválasztjuk a tojásokat és a sárgáját összekeverjük a maradék cukorral. A meleg tejet szép fokozatosan ehhez a keverékhez dolgozzuk, majd ráöntjük az előzőleg karikákra vágott kiflikre. Amíg a kifli megszívja magát felkockázzuk az almát úgy ahogy van, héjastól (vagyis megkérjük a párunkat :), én ezt tettem), és a fügét. Mi nem pároljuk meg előtte az almát, hogy maradjon üde sülés után is, de aki jobban szereti vajpuhán az egy kevés cukorral párolja meg.

Ezután mindent összekeverünk a kiflivel ( diót, almát, fügét, a lekvár felét, fahéjat) és egy kivajazott formába tesszük (a maradék vajat tegyük a masszára/ba), én mindig köralakú jénait használok a máglyához. 180fokos sütőben 30 percig sütjük. Eközben lesz időnk kicsit összepakolni és felverni a tojásfehérjéket is. A fehérjéket kemény habbá verem, ha már majdnem megfelelő állagú adhatunk hozzá egy kanál porcukrot, a legvégén pedig 2-3 ek lekvárt. Ha már szépen pirul a masszánk, kivesszük a sütőből, vékonyan megkenhetjük a tetejét a maradék lekvárral, rátesszük a fehérjehabot (ezt megszitálhatjuk vékonyan porcukorral - párom(Fic) adta az ötletet, aki úgy mellesleg cukrász) és addig sütjük tovább, amíg szép aranybarna színe nem lesz. Ez kb újabb 10-15 percet jelent. Majd jó étvágyat kívánunk ehhez a nem túl diétás vacsorához!