Búboskemencét mindenkinek!

Már évek óta terveztük, hogy építünk egy igazi búboskemencét. Köszönhető ez annak is, hogy az utóbbi pár évben elkezdtünk komolyan vonzódni a régi népi tárgyakhoz, a magyar népművészethez. Kezdődött ez azzal, hogy Fic elkezdett a bolhán (pécsi vásártéren) festett tányérokat, köcsögöket vásárolgatni, de nem tudott leállni. Már kész gyűjteménye van! Aztán a nagymamánál átnéztük a padlást, ahol szintén számunkra felbecsülhetetlen értékű dolgokra bukkantunk (pl.: járom, teknő, tejes kancsó), természetesen megmentettük őket a pusztulástól! A tárgyakon túl a népi kultúra, így a gasztronómia sem kerülhette el a figyelmünket. Réges régen a vidéki Magyarországon szinte minden családnak volt legalább egy kemencéje, hiszen azzal fűtöttek, sőt a mindennapi kenyeret is itt sütötték maguknak. Oly sokat olvastunk, hallottunk arról, hogy milyen finom a kemencés kenyér, kalács, húsleves...na és persze a pizza is teljesen más, ha kemencében sül. Szó mi szó elhatároztuk, hogy előbb-utóbb lesz egy kemencénk. Szeretünk mindent saját magunk csinálni, így idén nyáron végre belefogtunk a kemence építésbe! Egy kedves ismerősünktől kaptunk elméleti segítséget, és persze olvastunk némi szakirodalmat. (Ez egyetlen szerzőt foglal magában: Sabján Tibort - köszönet neki.) Kb 2 hónapig készült és fantasztikus élmény volt minden egyes pillanata az "építkezésnek". Látni ahogy szépen lassan kialakul a búb, örülni az első boltívnek, kenegetni agyaggal (ez volt a legfőbb feladatom) - leírhatatlan érzés, szóval ezt tényleg csak ajánlani tudom mindenkinek. Ez egy terápia, mindenféle rossz dolog ellen hatásos:) És hogy miért írtam le mindezeket éppen most? Hétvégén került sor a kemenceavatóra:) egy kisebb (bár inkább nagyobb) társasággal. Igaz ugyan a meszelés még hátravan, de muszáj volt kipróbálnunk, hogy jól funkcionál-e:). Szerencsére gyönyörű szép napos időt is kaptunk ajándékba, így október közepén. És most ismét ódákat tudnék zengeni, mert a premier sütés fantasztikusan sikerült!! Pizza készült és igazi, hagyományos húzott rétes. A továbbiakban árulkodjanak a képek.:)

Pizza a péklapáton



És 2,5 perccel később...

Azt hiszem ennyire finom pizzát még nem ettem. A visszajelzésekből úgy tűnt a társaság többi tagja sem. Az érdem a páromé (aki a tésztát gyúrta) és a kemencénké, aminek segítségével ezt a fantasztikus állagot megkaptuk. Valamennyire a kép is visszaadja, hogy mennyire szép hólyagos lett a tészta széle, kívül ropogós, belül könnyű levegős. A kép ellenére ez egy viszonylag vékony tészta, a széle körben pedig csodálatosan puffadt. (Nem is tudom hogy fogalmazzak...:)) Ahogy írtam 2-3 perc alatt el is készül a forró kemencében és ezen az időn még lehet javítani, de első sütésnek ez tökéletes volt! A pizza receptjére most nem térek ki, de ha bárkit érdekel szívesen megadom. És hogy a rétesről se feledkezzünk meg...ugyan használható fotó nem készült, olyan gyorsan elfogyott, főleg a túrós :). Ezzel nem árulok el nagy titkot, de ez is tökéletes lett. Kemencénk iránti szerelmünk pedig egyre erősebb!:) És ez csak a kezdet, remélhetőleg hamarosan jelentkezem újabb kemencés remekekkel.