Birsalmasajt

Sok-sok hét eltelt mióta utoljára beléptem kicsi blogomba, rájöttem, hogy ehhez is rengeteg idő kellene, aminek jelenleg igencsak híján vagyok...de mivel egyik kedvenc gyümölcsöm: a birs szezonja beindult, úgy gondoltam ezt a finomságot megosztom másokkal is, elmesélem hogy születik a birsalmasajtunk :).
Minden az illatokkal kezdődik...merthogy a konyhában az asztalon hagyott birsek illata valami fantasztikus!
Ezt a receptet még egy öreg nénitől kaptam és nagyon-nagyon bevált, az egyik ismerősünk azt mondta, amikor kóstolta: "Gyermekkorom íze itt van a számban".

Hozzávalók:

- birsalma, -körte, akár vegyesen is
- cukor (1kg gyümölcspéphez 65-75dkg)
- víz
- citromsav
- dió

Első lépésként ledörzsöljük a szőröcskéket az alma héjáról (én egy mosogatószivacs dörzsis felével teszem)Aztán jön a kemény munka, aki be tudja vonni párját: tegye meg! Ki kell szednünk ugyanis a magházat és a hibás részeket (a birs esetében ez nem túl egyszerű), majd héjastól felkockázzuk és egy nagy edénybe tesszük, amibe előzőleg 3-4dl vízet és egy kiskanál citromlevet öntöttünk. Puhára főzzük 25-35 perc alatt és krumplinyomóval, vagy botmixerrel pépesítjük. Lemérjük a pépünket és ehhez képest adagoljuk a cukrot. Ezután addig főzzük - nagyobb tűznél folyamatosan kavargatva - amíg olyan sűrű, hogy keverés közben látszik a lábas alja. Amikor kész adok hozzá 1-2 kávéskanál citromsavat (2kg gyüminél) és ilyenkor mehet bele a dió is(vagy/és mandula). Ezután sütőpapírral kibélelt formákba öntöm (püspökkenyér, kistorta, stb), pár nap után kifordítom és tovább szárítom időnként megforgatva egészen addig míg a külseje megszikkad.
Majd elcsomagolva (pl celofánban) hónapokig eláll. Ajándéknak is klassz,finom és mutatós ;)
Én erre a receptre esküszöm, bár olvastam olyan is, hogy mikróban főzik mindenestől (mivel mikro-ellenes vagyok ezt nem ajánlom), ha gyorsabban akarjuk elkészíteni inkább használjunk kuktát. Mindenestre megéri a fáradozást!

Égből pottyant áfonya!!

Rég nem írtam bejegyzést, mert idő hiányában vagyok, de a mesés áfonya megérdemel pár mondatot!
Egy nem tervezett, szóval szerencsés véletlennek köszönhetően fél kg friss áfonyához jutottam a minap. A munkahelyemen egy aranyos bácsika árulta, nem hagyhattam ki :)) Nagyon-nagyon örültem neki, már egy ideje vágytam egy jó pitére, avagy "pie"-ra bogyós gyümölcsökből. Nedustól kaptam egy ámerikai szakácskönyvet, amiben sok-sok oldalban kaptak helyet a különféle pie-ok. Szóval az ihletnek nem voltam híján, de végülis több receptből hoztam létre az áfonyás-ribizlis pitémet. Ribizli szörpömet és a lekvárt is tegnap este kellett befejeznem, és olyan szépen fénylettek a cukrozott ribizli szemek, hogy muszáj volt ebből is tennem a pie-ra.

Hozzávalók:

Tészta:
- 20dkg liszt
- 9dkg vaj
- 1 tojás
- 2ek cukor + vaníliás cukor
- 1ek hideg víz

Feltét:
- 25-30dkg áfonya
- 10-15dkg ribizli
- 5-10 dkg cukor (ízlés szerint)
- tetejére 1ek barnacukor

A tészta hozzávalóiból tésztát gyúrok, majd kb fél órára hűtőbe teszem. A gyümölcsöket előkészítjük, az áfonyát csak megmostam, a ribizlim pedig már előző nap le volt cukrozva. A tésztát vékonyra nyújtuk és egy kivajazott formába tesszük(én egy jénai tál tetejét használtam, kb 22cm átmérőjű), villával megszúrkáljuk, majd 180fokra előmelegített sütőben elősütjük kb 10 percig. Ezt követően ráöntjük a gyümölcsöket: ribizlit, majd az áfonyát, megszórjuk a barna cukorral és további kb 20percig sütjük. Ha teszünk félre egy kisebb gombócot a tésztából, készíthetünk a gyümölcsök tetejére "rácsozást", én most egy háromszöget tudtam alkotni a tetejére ;)
A végeredmény isteni!! Nem túl édes, pazarul gyümölcsös, gyönyörű színű, gyors desszert. Kiváló dísze egy ilyen forró nyári vacsinak. Aki teheti próbálja ki, tuti siker lesz :)

Kandírozott orgona

Végre sort kerítettem a várva várt projektre: orgonát kandíroztam!! :) Ibolyát is szerettem volna, de sajnos kifutottam az időből. Tavaly ibolyából készült több, most csak a mesés illatú orgonából. Mindenkinek csak ajánlani tudom, hogy próbálja ki egyszer, mert csodálatos dísze lehet különféle desszerteknek ( pl.:csokimousse). Persze önmagában is kíváló az erős orgona aromájával, de munkaigényessége és különlegessége miatt kár lenne csak úgy elnassolni. Manapság egyre több helyen hallani az ehető virágokról, gasztro magazinokban is sok-sok ilyen receptet találni már és ez jó, legyünk bátrak és kísérletezzünk, de azért vigyázni kell, mert vannak mérgező virágok is. Csak azt együk meg, amiről biztosan tudjuk, hogy ehető :)

Kandírozott orgona hozzávalói:

- 1 tojásfehérje
- 2 ek. porcukor
- orgonavirág
- lúdtoll ecset (a klasszikus tojásozó)

A tojásfehérjét felverjük, de nem teljesen habosra. A porcukrot egy kisebb tálkára szitáljuk, az orgonavirágokat pedig lecsipkedjük a füzérről, hogy zöld rész nélkül maradjanak és kezdődhet is a móka. Türelmetlen emberek azonban egyedül ne álljanak neki, mert elég aprólékos munka. A kis virágokat egyenként az ecsettel betojásozzuk, majd beleforgatjuk a cukorba, vagy megszitáljuk vele, végül óvatosan sütőpapírra helyezzük és jól szellőző helyen, vagy a szabadban ( ha szélcsendes idő van) hagyjuk megszáradni. Pár óra alatt "megköt" a fehérje, de 1-2 napig még várjunk mielőtt eltennénk. Én papírdobozban tárolom, így hónapokig eláll. (Bár akkora mennyiséget nem tudok készíteni, hogy túl sokáig maradjon belőle...)

Hát nem gyönyörű?

Tortilla tekercs bogrács csilis babbal

A hosszú hétvége csodás idővel ajándékozott meg bennünket, bár kissé szeles volt, de a kék ég és a kellemes hőmérséklet mindent kárpótolt. Ki is használtuk minden egyes pillanatát a napsütésnek, a négy napból három kertben, mezőn dolgozva telt. Ha kerti munka, akkor pedig egyértelmű, hogy készül valami bográcsban, vagy a kemencében. Családi szalonnasütéssel alapoztunk még pénteken, majd szombat délután az egyik nagy kedvencünket készítettem el (metszés, gally hordás szüneteiben): a megunhatatlan csilis babot! :) Szerencsére bográcsban lehetetlenség kis adagot készíteni, így ha nincs nagyobb társaságunk általában van maradék másnapra. És nálunk a maradék csilis bab egyet jelent a házi tortilla tekerccsel. Ezt még Fic sem tudja megunni és meg kell mondjam tényleg isteni finom :)
Már nem emlékszem, hogy az alábbi tortilla recept honnan van, de már jó ideje ezt használom, még egy gasztroázisos főzőesten is szerepelt ( nagy-nagy sikerrel). Íme, ahogy mi szeretjük:

Hozzávalók:

8db tortilla-hoz :
- 1,5 bögre kukoricaliszt
- 1,5 bögre búzaliszt
- 1 bögre langyos víz
- 2 ek olaj
- csipet só

Töltelékhez:
- csilis bab ( a receptre most nem térek ki )
- 1-2 paradicsom
- 1 fej lilahagyma
- pár levél saláta
- 1 kis doboz tejföl ( 1-2 gerezd fokhagymával elkeverhetjük)

A tortillahoz összekeverjük a kétféle lisztet csipet sóval. Szeretem a kukoricalisztet, egyrészt mert az illata egy csomó gyermekkori emléket idéz fel (pl: mikor tyúkokat etettünk a nagymamival, ugyebár frissen darált kukoricát kaptak), másrészt pedig nagyon finom és még a színe is szép.;)

Majd hozzáadjuk az olajat és folyamatosan adagoljuk a  langyos vizet, ne öntsük bele mind, nehogy túl lágy legyen a tészta. Kezdődhet a gyúrás, közepesen kemény állagot kell elérnünk. Ha megvagyunk csomagoljuk folpack-ba, vagy zacskóba és 15-20 percig hagyjuk pihenni. Ez alatt az idő alatt előkészíthetjük a zöldségeket és a fokhagymás tejfölt.

Következhet a játékos rész: folyamatosan formázzunk nagyobb dió méretú gombócokat, ezeket kell lepénnyé alakítanunk. Kézzel is lehet, de ha szép vékony tésztát szeretnénk, akkor javaslom a sodrófát, vagy annak hiányában egy kisebb üveget ( én most egy mini pezsgős üveget használtam;)). Ezt követően egy serpenyőben kevés olajon ( az olaj el is hagyható, aki tetheti süsse a sparheld tetején, úgy az igazi szerintem) mindkét oldalát süssük meg. Ez kb 1-2 perc lesz, akkor dolgoztunk jól, ha hólyagosodni kezd a tészta, majd barnás foltok jelzik, hogy meg lehet fordítani, a másik oldalát is szépen megsütjük és majdnem készen is vagyunk, de itt jön az egyik legfontosabb rész: amint kivettük a tortillát alufóliával + konyharuhával fedjük be, így lesz ugyanis tekerhető állagú. Ha tortilla chipsnek készítjük valami mártogatóshoz, akkor nem kell betakarnunk, hisz akkor ropogósan a jó!

Ezután már csak egy feladatunk lehet: betölteni a tortillákat a csilis babbal, zöldségekkel és tejföllel, de tálalhatjuk külön-külön is a hozzávalókat, így mindenki be tudja magának tölteni és abból (többet) tenni, ki-ki amit jobban szeret. ;) Jó étvágyat...

Zöld hétvége: Mandarinos zöldsali

A hideg télben a szervezetünket is a súlyos mínuszoknak megfelelően tápláltuk, azaz idén különösen sok szalonnát, kolbászféléket, na meg persze friss kacsatöpörtyűt ettünk...Így igencsak itt volt az ideje valami friss, zöld, vitamindús ételnek. Ezt a fajta zöld(ség) utáni vágyódásunkat csak segítette a hirtelen beköszöntött jó idő. (Amit ki is használtunk: bringáztunk, és nagyokat sétáltunk a kutyusainkkal a hétvégén). Szóval a verőfényes napsütés és be kell valljam, hogy a mérleg, és a szervezetünk is kiabált valami üde étel után. Fic egyébként már napok óta nyers sárgarépát rágcsál esténként. (Amit egy helyi kistermelőtől szereztünk be - édes, roppanós és erőteljes sárgarépa ízű :)!)
Így jutottam el ehhez a remek mandarinos zöldsalátához, amit egy egyszerű sült csirkéhez tálaltam és a vasárnapi ebédünk színes dísze lett. Nem csak a színe szép, de nagyon-nagyon finom is, ráadásul egyszerű, mindenkinek csak ajánlani tudom ;)

Hozzávalók (2 főre):

- 80-100g zöld saláta vegyesen (pl.: rucola, lollo rosso, madársaláta)
- 1-2db közepes méretű mandarin
- 1 mozzarella gömb (125g)
- 5 ek. olívaolaj
- 1 ek. balzsamecet
- 1 kk. méz
- só, frissen őrölt színes bors

Pár katona a hozzávalókból

Jelen esetben az Itála mix nevű salátakeveréket használtam - lollo rosso, lollo bionda, rucola, madársaláta, bébispenót -, amit a nagyobb boltokban bármilyen évszakban be tudunk szerezni.( Nyáron készíthetjük fiatal fejessalátával, zsenge gyermekláncfű levelekkel, spenóttal, saját termesztésű rucolánkkal.) Először is mossuk meg a salátákat, amíg lecsöpög, elkészítjük az öntetet: olívaolajat, balzsamecetet, mézet, sót, borsot alaposan elkeverjük egy kézi habverő segítségével - egy evőkanál vízzel higíthatjuk, majd félretesszük.

Közben megpucoljuk a mandarinokat, kis kockákra vágjuk, a mozzarellát pedig apró darabokra tépkedjük. Ezután már csak annyi van hátra, hogy a zöldjeinket egy nagy salátás tálba öntjük és lazán összeforgatjuk az öntettel, végül belekeverjük a mandarint és a mozzarellát, majd tálalhatjuk is! Nekünk nagyon bejött ;)

UKBA, avagy cukrász- és sütőipari kiállítás nem szakmai szemmel

A kiállítást és egyben szakmai versenyt kétévente rendezik meg. Mi tavaly előtt voltunk először, mivel Fic szakmabeli idén is ellátogattunk. Egyébként leginkább a szakközönséget szólítja meg, de számomra sem volt haszontalan látogatás, bár túl sok újdonsággal nem találkoztam. Mégis úgy döntöttem pár sort mindenképp érdemes írnom róla!
Elsőként a fagylaltokat említeném, hiszen ezek a pultok végigkísérték az egész kiállítást. Rengeteg volt belőlük (néha úgy éreztem fagyi-vásáron vagyok...) és természetesen mindenhol járt kóstoló, pár óra után már nem akartam több fagyit látni. Szívesebben vettem volna, ha csokis-gyümölcsös süticsodák miatt állítanak meg úton útfélen ;) Azért íme egy kis ízelítő:

A következő állomásunk a kissé furcsa tésztás-bácsi volt, aki egyébként egy hasznos dolgot mutatott be az érdeklődőknek: a multifunkciós tésztagépet, amit állítólag ő maga gyárt. A lényeg, hogy 12 féle tészta készíthető vele: a cérnametélttől, a tarhonyán keresztül a szarvacskáig mindenünk lehetne és mindezek nyújtás nélkül:

Rögtön az elején belefutottunk Gesztenye Marci standjába, azonnal fel is tűnt a pult tetején lévő 1-1 üveg gesztenyelekvár, valamint mézes sült gesztenye, amit éppen az elmúlt héten mutattak be Borbás Marcsi műsorában. Kaptam is az alkamon: ezt a kóstolót semmiképp nem akartam elmulasztani! :) Sokféle lekvárt ettem és készítettem is már, de a gesztenye eddig kimaradt a sorból. És milyen kár, hogy kimaradt, mert igazán kiváló, sőt mennyei volt! A mézes lében eltett sült gesztenyét is ugyanezekkel a jelzőkkel tudnám illetni, az is igazán meggyőző volt. Mindkettőnknek nagyon-nagyon ízlettek. Megérdeklődtem, hol kapható (bár jövőre biztosan kipróbálom mindkettőt), de természetesen csak Budapesten és ott is csak egyetlen helyen...A gesztenyestandról fotót sajnos nem készítettünk.

Majd sétálgattunk, jöttünk-mentünk, találkoztunk Laci bácsival is (aki tündérien aranyos), végül megérkeztünk a cukrásztanulók versenymunkáihoz, áttörő újdonságot nem igazán láthattunk, de ez nem is erről szólt, így a továbbiakban képekkel beszélek:) 

Voltak állati-torták cukorból: 

Hortobágyi csikós marcipánból:

Minik és édesek:

És petit fours, pl: passió gyümölcs mousse - málnazselé betéttel, kókusz mousse áfonyás betéttel, de persze nem hiányozhatott a mini linzer kosárka sem ;)

A szomszédban pedig a pékszövetség bemutatóit láthattuk, e területen is rendeztek szakmai versenyt, a téma a kenyér volt. Míg a cukrász részen nem, itt meg is lehetett kóstolni a pályamunkákat. (Tényleg nagyon sokféle készült, így felsorolni sem tudom...)Voltak igazán finom kenyerek, azonban a párom frissen sült burgonyás kenyerét semmi sem tudja felülmúlni! :)  

Kenyerek:

És kalácsok:

Fic még gépeket nézegetett, én pedig már csak egy valamire tudtam gondolni: mikor eszünk valami igazit? :) Hiába a sok-sok aprófalat, a sok édesség pedig ugye csak desszert, délután 3 körülre már igen csak ebéd időt jelzett a gyomrunk. Szerettünk volna valami meleget enni, sajnos a Hungexpo területén lévő büfék kínálata hagy némi kivetni valót...úgy tűnt a helyzetünk reménytelen és ki kell bírnunk hazáig (azaz további 2,5órát), de Ficnek egy fantasztikus ötlete támadt! Korábban kóstoltunk halat a Hortobágyi Halgazdaság standjánál - nagyon finomat - ott vásárolni is lehetett, így kitalálta, hogy vegyünk pontyfilét és süttessük is ki, próba szerencse. És szerencsénk lett! A hortobágyiak nagyon kedvesek voltak és bár furcsán vetténk a kérést, merthogy mi voltunk az elsők e téren :), de természetesen eleget tettek neki és kisütötték a halat! És ez az esemény tette fel számunkra az i-re a pontot, ilyen finom pontyot (vagyis halat), ilyen jó ízűen, nem mostanában ettünk!! A falucskából egy néni által összeállított fűszerkeverékkel ízesítették és fűszeres paprikás liszttel sütötték ki a beirdalt filét...hmmm. Élmény volt! (Kaptam is egy kis zacskóval a titkos keverékből) Meg is érdemlik, hogy néhány szót ejtsek a gazdaságról: bármilyen furcsa, de állami kézben van és nyereséges!! (1916-ban alapították) A Hortobágyi Nemzeti Park területén közel 6000 hektár területen gazdálkodnak, ez egyébként Európa legnagyobb pontytermelő halgazdasága. Van halfeldolgozó üzemük is. Én még nem láttam sehol a termékeiket, pedig egész széles a repertoár, hiszen védőgázas csomágolású termékeik is vannak, pl: tisztított ponty (filé, törzs, szelet, patkó), busa, amúr, harcsa, kárász. Sőt biogazdálkodást is folytatnak. És hogy kerül az UKBA-ra a hal? Tulajdonképpen a Foodapest is jelen volt, mint amolyan társkiállítás.

Amit ezzel kapcsolatban még meg kell hogy említsek, az a Csipkebor, egyenesen Debrecenből. Szintén nem rég találkozhattunk a Csipkerózsa Kft-vel Borbás Marcsi jóvoltából. Én pedig csipkebogyó rajongó vagyok, úgyhogy örültem a találkozásnak és hogy megízlelhettem e tápláló nedűt. Szép befejezése volt a napnak :).

Ezennel a virtuális sétánk végére is értünk!







Egy igazi paraszt vacsora: Dödölle!

Olyan egyszerű étel, és mégis mennyei! Én személy szerint nagy rajongója vagyok. Gyerekkoromban gyakran ettük, hiszen mindkét nagymama előszeretettel készítette nekünk: hol tejfölösen, hol hagymásan, vagy hagymás-szalonnásan. A receptet is tőlük örököltem, ez egy somogyi, pontosabban berzencei jellegzetesség. Úgy tudom az ország több táján is készül, de szerintem kicsit olyan lehet, mint a prósza, mindenhol valahogy kicsit más...
Nem túl könnyű vacsora, de valahogy olyan téli étel számomra. Most pedig igazi telünk van és nagyon hideg odakint, jól esik a cserépkályha közelében forró dödöllét majszolgatni...Lássuk akkor hogy is készítették, avagy hogy készítik ezt az egyszerű ételt a berzencei háziasszonyok (jelen esetben Nagylózson:)). A recept nem bonyolult, nem kell hozzá sokminden, viszont elkészítése igényel egy kis gyakorlatot.

Hozzávalók (2-3 adaghoz):

- 50-60dkg burgonya
- liszt ( kb. 15dkg)
- víz
- só
- 1 nagy fej hagyma
- kacsazsír

A krumplit meghámozva, felkockázva megfőzzük. Ha megfőtt a víz egy részét leöntjük róla, majd sózzuk. Az éppen ellepi mennyiségnél valamivel kevesebbet hagyjunk az edényben, majd krumplinyomóval "pürésítjük". Egy hígabb pürét kapunk, majd visszatesszük a tűzhelyre takarék fokozaton és hozzáadagoljuk a lisztet. (A lisztmennyiség tekintetében érzéseinkre kell hagyatkoznunk, vigyázzunk, hogy ne váljon a keverék keménnyé, vagy gumissá.) A masszánkat folyamatosan kevergetni kell fakanállal, hogy ne ragadjon le, valamint hogy a lisztet kellően eldolgozzuk a krumplipürénkben. Egészen addig kavarjuk, amíg puffogni nem kezd, mint egy kitörés előtt álló vulkán. A kavargatáshoz jó kondi kell, fárasztó ;). Pöfékelés után a dödölle tulajdonképpen kész, ezután beleszaggatjuk egy serpenyőbe - amiben előzetesen a felszeletelt hagymánkat kacsazsíron szép aranyszínűre sütöttünk és megszórtunk egy kis pirospaprikával - és átpirítjuk. A szaggatást én két kanál segítségével végzem, így hosszúkás gombóckákat kapok.
Zala megyében, Nagykanizsán minden évben rendeznek dödölle fesztivált. Tavaly ott kóstoltam egy igazán kiválót, amit vaslapon pirítottak át, úgy ám az igazi...
Aki nem kedveli a hagymát, megpiríthatja a gombócokat tejfölös szószban is. Jó étvágyat!

Grissini, á la Segal Viktor

Karácsonyra Fic megajándékozott Segal Viktor: Ízek és formák c. könyvével:)) Juhéj-juhéj, ezzel igazán nagy örömet okozott, merthogy az igazán jó "szakácskönyvekből" sohasem elég.;) Pár hete egy activity-játszós-bezsélgetős összejövetelre voltunk hivatalosak, ilyen alkalmakra általában házilag készített nassolnivalóval készülünk. Így kaptam is az alkalmon, hogy kipróbáljak egy egyszerű receptet az új könyvemből! Szerettem volna olyan valamivel készülni, ami sós, nagy mennyiségben készíthető, de mégis különleges - nem is volt kérdés, hogy ne a grissini legyen.
Az eredeti recept fekete olajbogyót és csak parmezánt használ, én sajnos nem kaptam sem fekete bogyót, sem parmezánt...így hát maradt a zöld olíva, sajt esetében pedig parmezán és pannónia vegyesen. Egyébként meg, ahogy Viktor is írja: olyan betéttel készíthetjük, amilyennel csak akarjuk, a fantáziánkra van bízva. (Készíthetünk pl.: aszaltparadicsomos - bazsalikomosat, lilahagymás-szalonnásat, stb-stb.)
És a recept, ahogy nálam készült S.V. nyomán:

Hozzávalók:

- 1,4dl langyos tej
- 2,5dkg élesztő
- 1 tk cukor
- 50dkg finomliszt
- 1tk só
- 1,8dl víz
- 15dkg sajt (pl.: parmezán)
- 10dkg olajbogyó (apró darabokra vágva)
- 2 tojássárgája

A kelt tésztánkat a szokásos módon elkészítjük: az élesztőt a cukros tejben felfuttatjuk, majd ezt hozzáadjuk a liszthez (amiben időközben elkevertük a sót) végül folyamatosan hozzácsurgatjuk a vizet. Ezt jól kidolgozzuk, dagasztjuk. Letakarva közel 1 órát meleg helyen kelesztjük.
Ha megkelt, a tésztánkat kiborítjuk és újra átgyúrjuk, majd kinyújtjuk úgy, hogy kb fél cm vasatgságú legyen. Akkora lapot biztosan kapunk,mint egy normál méretű gyúródeszka. Ezt hosszában vágjuk ketté, az egyik felét megszórjuk reszelt sajttal és az aprított olajbogyóval, majd befedjük a másik tésztalappal.

Ezt követően 1,5cm vastag és 15-20cm hosszú csíkokat vágunk, majd jön a csavar: mindkét végén megfogva ellentétes irányban negcsavarjuk a csíkokat, sütőpapírral bélelt tepsire tesszük és megkenjük a tojássárgájával:

Végül 200 fokos sütőben kb 10-13 percig sütjük, míg szép aranybarnák nem lesznek. Természetesen ez is frissen a legjobb, de a társaság ahova került egytől-egyig elpusztította, úgyhogy sikere volt :) Nem számoltuk, hogy mennyi lett belőle, de egy nagy tepsire nem fért rá, két sütés volt, 40 rudacska biztosan készült.

-

Banános - vörösáfonyás gyümölcskenyér, nem csak Karácsonyra

Ezt a receptet mindenképpen szerettem volna megosztani, mert úgy érzem ez az a gyümölcskenyér, amire mindig is vágytam. Könnyen elkészíthető és igazán mesés az íze, továbbá több nap után sem szárad ki (bár általában nincs rá ideje), így 1-2 nappal előre is megsüthető. Karácsonyra készült el nálunk, de így 1 hónappal az ünnepek után, amikor már túl vagyunk a sok-sok családi ebéden, vacsorán, újra elkezdjük kívánni az édességeket (nekem egyébként nem volt szükségem 1 hónapra ;)). A téli hónapokban banánból nincs hiány és az aszalt gyümölcsféléket is ebben az évszakban részesítem előnyben.
A receptet egy német szakácskönyvben találtam : "Backen leicht gemacht", amit még december elején vásároltam Elmshorn városka egy hangulatos kis utcácskájában. A könyv 100 desszertet mutat be (torták, pie-ok, cheescake, brownie-k, kekszek) fotókkal együtt, a borító is hívogató az egyszerű, de elegáns tortával és maga a kivitelezés is megfogott, mert a könyv puha, fényes és egy szalaggal össze is lehet kötni a lapokat, szóval nem tudtam ott hagyni...
Jöjjön akkor a recept, másfélszeres mennyiséggel készítettem a könyvhöz képest, így tökéletes adag tésztám lett a téglalap alakú püspökenyér formához.

Hozzávalók:
- vaj
- 260 g liszt
- 3 tk. sütőpor
- 225g cukor (én nádcukrot használtam)
- 3 banán
- 75g kandírozott citrushéj (narancs, citrom vegyesen)
- 50g durvára tört dió
- 80-100g szárított áfonya
- 8-9 ek. narancslé
- 3 tojás
- 200ml olaj

A lisztet összeszitáljuk a sütőporral. A cukrot összekeverjük a banánokkal, kandírozott héjjal, dióval és az áfonyával. Majd a narancslét a tojással és az olajjal alaposan felverjük. Végül összedolgozunk mindent: a liszthez adjuk a tojásos keveréket és a gyümölcsöket is. Ezután nincs más dolgunk, mint a kivajazott formába önteni és 180 fokra előmelegített sütőben kb. 55-60 percig sütni. Tűpróbával/késpróbával ajánlott ellenőrizni, hogy a közepe is átsült-e, elég hamar szép színe lesz, de csalóka, sokáig kell sütnünk. Én egyszerűen porcukorral diszítettem, de készíthetünk cukormázat is a tetejére: kb 90g porcukrot kevés vízzel (vagy citromlével) kikeverünk és ezzel vonjuk be a kenyerünket, végül frissen reszelt narancshéjjal megszórjuk.